ÁLMAIM ISKOLÁJA

Álmaim iskolája még nem jött létre, de kialakulóban van, azért is hoztam létre ezt a blogot, hogy már az elejétől fogva nyomon lehessen követni, hogyan válik egy álomból iskola.
Első lépésként szeretném leírni, hogy miért gondolom, hogy meg kell reformálni az oktatást.
Nemrég kerültem ki a gimnáziumból, tehát elég friss emlékeim vannak arról, hogy hogyan folyik az oktatás, egyáltalán mit nevezünk oktatásnak manapság. 2006-ban érettségiztem, de 2005 óta dolgozom folyamatosan, így teljesen jól össze tudom kötni, hogy vajon mit ad az iskola az embernek, amitől aztán könnyebben mozog a nagybetűs életben. Sajnos keveset.
6 éves korunktól nap, mint nap beülünk az iskolapadba, de senki nem mondja el, hogy azt a tudást, amit itt megpróbálnak átadni, mire tudnánk használni. Ha nem jól csináljuk, megbüntetnek, ha jól tudjuk, jutalmaznak, de valójában mire kapjuk ezeket a jegyeket?
Nem az a fontos, hogy pontosan tudjuk, hogy az Árpád-házi királyok uralkodásának sorrendjét, vagy, hogy milyen alakú egy zsírsejt, hogyan néz ki egy sinus-görbe vagy, hogy hol született Ady Endre. Azt elég korán átlátja egy gyerek, hogy nem ezzel fog jóllakni élete hátra lévő részében, innentől kezdve aztán nem is tudja majd komolyan venni a tanulásdit.
Minden iskolának az lenne a feladata, hogy használható tudást adjon az ember kezébe, összekösse a szálakat, (amit egy diáknak egyedül nehéz vagy lehetetlen összekötnie) hogy mégis mire jó neki a matematika, a történelem, fizika, irodalom, ének, rajz...óra.
...és ez csak egy kis szelete annak, ami elvárható lenne az iskolától. Elsősorban embert kéne nevelnie a gyerekekből. Olyan embereket, akik képesek közösséget alkotni, csapatban működni, tájékozottak, értelmesek, képesek döntéseket hozni és megküzdeni a céljaikért.
Ehhez képest a tanárok nemhogy közösséget formálnának, de inkább szélesítik a szakadékot diák és diák között, folyton versenyeztetik a tanulókat, hogy megmutassák ki a jobb, ha van játék, ott mindig valaki ellen folyik a verseny, kell kitűnő tanuló, kell sportelső, ami önmagában persze fantasztikus, hogy valaki kimagaslóan teljesít, csak az a szomorú, hogy van néhány pont, ami adott, ezekben lehet eredményeket felmutatni, de ha van valaki aki valami másban lenne nagyon jó, neki már szinte esélye sincs, hogy akár csak megmutassa magát, nemhogy még el is ismerjék.
Az egész iskolai rendszer feszültséget generál tanár és diák között, holott nagyon meghatározó szerepet kéne betöltenie egy tanárnak diákja életében, de feszültséget generál az egyénekben is, mert már kiskorától kezdve belétáplálnak sztereotípiákat és rossz világképpel válik felnőtté.
Az én iskolámban alternatív tanítás folyna. Itt a tanár "csak" egy felnőtt lenne, aki vezet, aki rásegít, de nem irányít. Élni tanulnának meg a gyerekek, együtt élni és egyénenként is rájöhetnének már egész fiatalon, hogy mi érdekli őket, miben jók, alapvető értékrendet tanulnának, egymás tiszteletét, önmaguk megbecsülését,...
Legközelebb ennek módszerét fogom leírni.
B.