Iskola válság idején

Köszönöm szépen a hozzászólásokat, ismét itt vagyok írásra készen, megújult fonttal.
Örülök, hogy tetszett az elképzelés, reméljük, ugyanígy lesztek majd a megvalósítással is.
Most pedig: válságkezelés.

Érdekes téma egy nem létező iskola nem létező pénzügyeiről, sőt annak megszorításáról irogatni...

Amennyiben AZ ISKOLA egy létező intézmény lenne, valószínűleg felajánlásokból, baráti szívességekből jönne össze az épület, eszköztár, stb... Úgy gondolom, hogy ezek válság idején sem csappanának meg, hiszen, ha az emberek értelmet látnak valamiben, akkor arra szívesen áldoznak. Itt tényleg nem tételekről van szó. Tegyük fel, sikerülne találni valami klubhelységet vagy diákpincét, ahova bekéredzkedünk. Vagy egy olyan önkormányzati helységet, ami nincs kihasználva. Mi szépen kidekoráljuk, felújítjuk ( az ehhez szükséges pénzért a saját zsebünkbe nyúlnánk), cserébe használhatjuk. Itt találkoznánk a gyerekekkel délutánonként. (Egyenlőre kicsiben kezdjük)

A tankönyveik adottak, hiszen az iskolából jönnek. A különböző kreatív foglalkozásokhoz a szülők, barátok felajánlásaira lesz szükségünk (nem használt textilanyagok, régi zsírkréták, kinőtt pólók, stb...)

Fizetés. Amíg kicsik vagyunk, addig biztosan nincs fizetés. Senkinek. Nem azért , mert nem akarunk adni, hanem azért, mert a semmiből sajnos nem tudunk. Minden pedagógus a saját munkája melett dolgozna nálunk azért, mert értelmet lát AZ ISKOLÁban és örömét leli a munkájában. Cserébe az ingyen munkáért természetesen a lehető legrugalmasabban osztjuk be, nehogy ebből kellemetlensége legyen.

Nagyon fontos még, bár ez nem az anyagiakhoz tartozik, de nálunk nem végzett, diplomás tanárok tanítanak, hanem olyan emberek, akik úgy érzik van bennük valami, amit szívesen átadnának a kisebbeknek. Egyetlen feltétel, hogy részt vegyen egy felkészítő órasorozaton, amit mi tartunk, illetve elengedetetlenül fontos, hogy azonos elképzelése legyen a gyerekek oktatásáról, mint a miénk. Ez vonatkozik iskolára, de családon belül is érvényes, hogy csakis akkor lehet sikeres a nevelés, ha az egyértelmű, állandó szabályokat és elvárásokat állít a gyerek elé.

Válság ide vagy oda, ami nem elvesz az emberektől, hanem ad nekik, az tönkre nem mehet.